Vinil Center
         
Vendég Bejelentkezés
    


Ellenőrzés, fizetés
 
Blues
Jazz
Klasszikus
Pop-Rock

Partnereink:






Könyvajánló

Egy könyv
Megrendelés

 

A zenehallgatás mindannyiunk számára különleges élmény, kiváltképp akkor, ha a muzsika a fekete lemez tiszta, meleg, analóg hangján szólal meg. A felénk áramló hangok olykor kivételes koncentrációt, figyelmet követelnek a hallgatótól. Főleg a klasszikus zenei felvételek, ezen belül is főleg a programzenék, az operák. Nem ritkán a dzsesszlemezek és a progresszív rock albumai szintén ilyenek. Máskor a melódia egyszerűen körülölel, simogat, kellemesen bizserget és jólesik kezünkbe venni egy könyvet. Bele-belelapozni, beletemetkezni míg a hangjegyek egyfajta háttérzeneként karolnak át. Fel-felnézve a lapokból belesüllyedünk a zenébe, majd a muzsika hullámaiból felszínre törve újra a könyvben merítkezünk meg.

Nem vagyunk a Gutenberg galaxis mindentudó gurujai, a könyvpiacnak nemhogy az egészét, még csak részleteit sem látjuk át. Mi mást ajánlhatnánk? Saját magunkat. Egy kötetet, mely közelmúltunkba kalauzol, sokak által megélt hétköznapokat rajzol meg: a munka, az iskola, az utazás hajdani világát. Embereket, arcokat, városokat, országokat jelenít meg úgy, hogy a könyv fontos eleme majdnem mindig a zene. Koncertek, hanglemezek jelennek meg és a korszak lejátszóberendezései.

Ez a kötet Andreisik Tibor: Születtem a Magyar Népköztársaságban című műve (Garbo Könyvkiadó, 2016)

A könyv ára 3.190Ft , melyet 450Ft-os postaköltséggel juttatunk el megrendelőinkhez.

Talán a jövőben klasszikussá válik, talán nem. Mindenesetre mi klasszikus lemezeink repertoárjának indító oldalára helyeztük, ott található!

A "Lemezek"-nél, rákattintva a Klasszikus kategóriára, megjelenik a könyvborító és lehetőség van a rendelésre.

Egyszerű mail-ben rendeles@vinilcenter.hu címünkre elküldött levélben mindenfajta regisztráció nélkül is rendelhető.

Aki nem ragaszkodik a papír alapú klasszikus könyv formához, az a bookline.hu (bookline.sk, bookline.ro) oldalakon letöltheti a kötetet. Ezesetben az ár 1.990Ft , a szlovák és román oldalon pedig 6.04Euro .

 

Kedvcsinálásul álljon itt néhány részlet a könyvből:

 

{…Különben… Teljesen mindegy milyen lemezt veszek akkor ott, Bécsben. Mindegyik holland, nyugatnémet utánnyomás volt. Különösebb értékkel ma egyik sem bír. Ellenben a magyar kollekcióm! Az idők során még tovább hízott! Az A.E. Bizottságtól Zoránig, majd minden itt van a polcon. Egyik érdekesebb, mint a másik. Talán hallgassunk valamit!

   Már itt is van kezemben a borító. A narancssárga-kék, rózsaszínnel megspékelve bizarr képzetet kelt, különösen a bohócot cipelő elefánt a meghökkentő. Lentebb a jókedvűen mosolygó előadók. Még nem csúsztattam ki a korongot tasakjából s már elért az első impulzus: lendület, vidámság, optimizmus. A lemez 1973-ban került a boltokba, címe; Staféta. A Generál együttes játszik a Mikrolied Vokállal egyetemben. Ami a barázdákon futó hangszedőről legeslegelőször „lejön”, az a boldogság, az ifjúság határtalan életereje és életszeretete. Rengetegszer halljuk a „boldog”, „boldogság”, boldog vagyok”, „boldog sziget” szavakat, szószerkezeteket.

   A lányok hangja hol ’a capella’ lebeg, hol harsányan süvít. Nem pusztán hangulati aláfestés, végig egyenrangú játszótársa a fiúknak, az album habgulatának alapvető hordozója. A zenei textúrát itt akusztikus, ott éles elektromos gitárok szövik, emezek pihentetőn simogatnak, amazok fékezhetetlen elánnal húznak, visznek előre, rántanak bele a muzsikába. Az együttes igen jó érzékkel találta meg az egyensúlyt frontemberének vásott kölykös, hasító, falzett hangja és szólógitáros énekesének meditatívabb énekmódja között. A billentyűjáték finoman színezi a hangzást, csakúgy, mint az egy-egy pillanatra bevont szimfónikus zenekar. Szerepe különösen a záródalban nő meg, szövegét szinte himnikus mélységűvé teszi, a refrént az egész csapat együtt énekli…}

{… Én kollégistaként akkoriban otthonról heti száz forint zsebpénzt kaptam. Így összejött havonta szűk ötszáz forint. Ennek felét hanglemezre költöttem. Az ötven és kilencven forint közötti árakat tekintve havonként 3-4 lemezzel bővült gyűjteményem.

A hanglemezeket persze meg is kellett hallgatni valamin…}

{… Egy jó apparátus beszerzése türelmet, körültekintést, különös figyelmet igényelt. A nyugati cuccok szinte elérhetetlenül drágák voltak, az import kétségbeejtően szűk. Maradt a magánbehozatal vagy a Bizományi méregdrága, kétes értékű és műszaki előéletű választéka. A helyzet nem volt annyira rossz, mint amennyire első látásra tűnt. A magyar ipar (BEAG, Orion, Videoton) gőzerővel termelt. Igyekezett minőséget nyújtani, s ez hol sikerült, hol nem. Többnyire nem, de az általános igyekezet, a belefeccölt energia, a két nagy itthoni gyártó által generált piaci verseny, versenyféle végül mégiscsak a minőség felé pofozta a gyártást. A jó minőség vagy legalábbis annak erős érzete bizony ezeket a hazai szerkezeteket luxuscikké emelte. Nem a „hű, de drága!” kategóriát jelentették, azonban egy átgondolatlan, felelőtlen vásárlás könnyen elúsztathatta a család összes megtakarítását.

A Minimax hangdoboz páromat a Balatonra utazván, Fehérváron szereztem be, a Videoton márkaboltban, a szakszervezeti busz pedig ingyen hazavitte. Brit exportból visszamaradott darabok voltak, a bányarobbantásnál használt tiszta rézkábellel használva tisztességes hangot lehetett belőlük kihozni, anno igazi vetélytársai az angol piac erős törpéinek, a KEF kiteknek és a Goodmans Maxim dobozolnak. Erősítőt a megyeszékhely Centrum Áruházában vettem, egy lengyel Merkuryt. Nem csupán ’amerikás’ neve miatt, árban ezt engedhettem meg magamnak. A Vidi Cleopatra drágább, az akkor előjegyezhető Orion torony pedig teljességgel elérhetetlen volt számomra, majdhogynem kitette egy Trabant árát. (Az Oriont nem is lehetett darabokban megvenni, csak egyben.)

     Fa oldallapok, fa tetőlap. Elől fémlemez aluszínben, rajta felirat: Merkury Hi-Fi. A frontlapon sejtelmesen megvilágított műszerek. Összességében pofás volt. Gyerünk haza! A tévéantenna zsinórját megbabrálva azt egészen a rádióerősítóig vezettem. Rézkábel, Minimaxok, 3. műsor bekapcs. Sztereódióda kigyullad, a mutatók kiváló vételt mutatnak. Éppen a ’Lemezbörze helyett’ című műsor kezdődik: Weather Report – Heavy Weather. Fúziós dzsessz, nagy lökésekkel, elektromos hangszerekkel. Fémes pengésű gitárhúrok, még fémesebb zongorahang. Szaxofon, tamburin, bongó, konga és erőteljes lábdob. Azonnal tudtam: valamibe istentelenül belenyúltam! Amit a fehérvári mérnökök a Minimaxba beletoltak, azt a Merkury ki is csalta a dobozokból. Nem túl testes, de egységes, mély basszus, szépen csilingelő cintányérok, élethűen csattan a dob kávája, kissé bágyatag közép, de összességében rendkívül élvezetes. Úgy-ahogy nagy hangerőn sem kuszálódik össze, torzítást nem tapasztalok, majdhogynem kirepülök a fotelből! Kár, hogy rögzíteni nem tudom a műsort, magnóra jelenleg nincs pénzmag. Különböző üzleti machinációkba keveredve megváltam szeretett Tesla 440-es lemezjátszómtól. Árukapcsolással kelt el, magával rántott egy Orister erősítőt is.

Igazság szerint a Tesla fordulatszáma még új hajtószíjjal is ingadozott, sehogy sem tudtam megszüntetni a nyávogást. Gondoltam újabb típusra cserélem, azt rebesgették, valamilyen szenzoros változat az utódja. Hangszedővel együtt ötezer forint. Ennyit az eladott cuccért nem kaptam. A japán csodamasinák, Taya, Hitachi, Pioneer ára hét-, nyolc-, kilencezret kóstált.

Nem rúghattam labdába. Egyelőre marad a rádiózás…}

{… Késő délután porig sújtva applikáltam vissza a tévébe a buherált antennakábelt. Búskomorságomból korszakos felismerés menekített ki: Hiszen borsodi vagyok! Itt lakunk a csehszlovák határ közelébe’, Rozsnyó, ha ötven kilométer! Itt dekkolok ’Teslaország’ mellett! Homokot honnan máshonnan, ha nem a Szaharából! Kevéske pénz – a régi lemezgyalu meg az erősítő ára – megvan. Útlevél van. Érettségi szünet is van. Meg van két darab zsír új keletnémet hatvan perces magnókazettám!

Kettőjükért valamelyik cimborától szerzek közlekedőeszközt egy napra. Vasárnap este két ORWO kazettával szegényebben s egy Verhovina 50-essel gazdagabban vártam a másnapot…}

{… Indulás! Irány Aggtelek! Irány Domica! A szerpentinen lefelé csorogva elég hamar elérem a kis házikót. A ház egyik fele Magyar Népköztársaság, a másik Ceskoslovenská Socialistická Republika. helyben vagyok. Határőrök, vámosok összekeveredve, nagy egyetértésben kvaterkáznak. Jó jel! Nem morcosak! Valóban. Atyaian kérdik: „Hát te, öcsi, hova?” Mondom: Rozsnyóra, lemezjátszóért!” „No, akkor vigyázzak, mer’ máma nagy meleg lesz! Ne feledjem, négy órakor záróra, utána se ki, se be!” Jó tudni. Villámgyorsan koronát váltok a házacska IBUSZ irodának csúfolt parányi kalickájában, s már zúgok is Domicán át Pelsőc felé. Fél óra múltán érkezem a Plesivec helynév táblához. Itt szép, nagy lejtő fogad, kikapcsolt motorral gurulok lefelé, egészen a főútig. Aha! Itt a nagy tábla. Balra Rimavska Sobota, jobbra Roznava. Kettesbe lököm a sebváltót, benzincsapot nyitom, beröffen a kis gép. Harminc és negyven között lebeg a sebességmérő. Koszlott, szürkésfehér mutatója alatt ott virít: „Szgyelano v Eszeszeszer”. Berreg a motor, kékes füstfelhő, teli torokból ordítom, hogy „Szállj, szállj! Szállj fel magasra!” Meg azt, hogy „Born tu bi váááájd!” Mi a boldogság? Hát ez! Kanyargó országút, valószínűtlenül zöld erdők. Mögöttem az Aggteleki-karszt, előttem a Szlovák Nemzeti Park dolinái. Még néhány perc és azt is meg fogom tudni, mi van a boldogságon túl!

        Kismotor az állványon, ez már a rozsnyói főtér. Sarkán a gazdabolt, ajtaja tárva-nyitva. Van itt minden! Kasza, kapa, fűnyíró, permetezőgép. Az emeleten kapcsolók, kábelek, csatlakozók és így tovább. A ’szentély’ a földszinten, a bolt végében van. Ez a szórakoztatóelektronikai pult.

Az eladó készségesen mutatja, íme, ez a 440-es utódja, a 470-es. Mi a csuda ez? Szenzoros panelnek nyoma sincs, az egész gép mintha a Marsról csöppent volna ide! Sötét, füstszínű plexivel borított lapát formájú kobaltszürke sasszi. A plexitető alatt lapított, bolondos formájú hangkar. Pontosan olyan, mint a gégeorvos spatulája. Szintén szürke. Elöl két csavarlyuk a hangszedőnek, a kábelek a kar alsó részén fóliaszerűen futnak. Első látásra fenomenális! Van benne valami olyasfajta báj, ami mindig is jellemezte Csehszlovákiát. Az ország olykor morcos darabossága mellett érződött a Menzel-filmekre jellemző vidám túlfűtöttség meg a jellegzetes Svejki esetlenség. most ez az egész egy lemezjátszóban öltött testet. Legalábbis az én szemüvegemen keresztül. A lencsék látóterébe azonnal benyomult az a 2300 koronás árcédula amit a doboz oldalára ragasztottak. Nincs is ennyi pénzem! Most mi lesz? Fancsalin nézem a kartondobozt. A tetején: „Tesla Litovel, Vyrobené v Ceskoslovensku” Megvilágosodtam! Nem otthon vagyok, ez itt Cseszkó! Itt nem muszáj a hangszedőt is megvenni! Így azon nyomban 1800 koronára esik az ár. Egy ötszázassal beljebb vagyok! Tesla tűt bárhol kapok. Majd a visszaváltott koronán veszek valamit…}

{… Alig érzékelem, hogy a boltos a csomagoló felé menőben barátian bökdös: tud hangszedőt adni kettőszázötvenért, nemrég vitték le az árát. Eredetileg ötszáz koronát kóstált. Forgatom a dobozát. Jó nagy, olyan két családi gyufányi! Rajta gyerektenyérnyi logó. Valamiféle betűszó. Silabizálom az egymásra csúszó betűket, ha megfeszülök se tudom értelmezni. Mi a csuda lehet ez? Csak nem egy japán import tű? Vagy megint Csehszlovákia viccel meg? Exportra készült Tesla? Az nem lehet ennyi! A skatulyát nem merem megnyitni, a beleszuszakolt, összehajtott papírt viszont kivarázsolom belőle. Terítem szét a pultra… A kirelejzumát! Most már értem! Lassan szótagolva olvasom. Nem csak magamnak, de az időközben visszatért boltosnak is: „Moszkóvszkij Ópitnij Zavód Pulszár”. Együtt bólogatunk. Ez ruszki. Eladóm persze hivatalból tudta, mutatja a márkajelzést: GZM. Orosz „szpecklasszos” gimnazistaként már meg is fejtem: Golova Zvukosznyimatyelnaja Magnyitnaja…}

{… Egyébként madarat lehet velem fogatni. Összállt a szisztéma! Cseh lemezjátszó, szovjet hangszedő, lengyel erősítő (rádióval!), magyar hangsugárzók. Egységben az erő! Összejött az egész KGST! Ennek örömére bevágok egy Kofolát a téren.Bizisten ez rosszabb, mint a mi hazai kólaszörpünk! Ráérek, sétálok - a tér átellenes oldalán a Supraphon boltba. Baljós jel, a kirakat Karel Gott lemezekkel teli. De ma! Ez az én napom! Alig mondom ki az előadók neveit, máris előttem fekszenek a Collegium Musicum és Fermáta albumok. Veszek egyet-egyet plusz még egy Collegium-kislemezt. Mire visszatérek az üzletbe, még mindig a csomagolással pepecselnek. Szerencsére! Beletetetem a lemezeket a nagy dobozba. A GZM-et külön csomagoltatom, így dugom el a moci ülésében rejtőzködő olajos rongy mélyébe. Jobb a békesség! Nem feltétlenül kell tudni azt a határon, mit vettem, mennyit s mire költöttem. Majd azt mondom, az összes lóvét megettem, megittam a Fekete Sasba’. Elég lesz nekik a lemezjátszó nyugtája!...}


Copyright © Vinil Center. All rights reserved.